Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
húzzák a nótámat annak a kislánynak.
Ki nem hallja, s talán nem is akarja
és ez az én szívem szomorú fájdalma.
Csak azt tudom, hogy szeretlek téged,
neked adnám a világ mindenséget. Ha
tudnád milyen nagy a szerelmem irántad
repülnél mint a galamb utánam.
Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
húzzák a nótáját szomorú betyárnak,
összetört szívvel itatja bánatát, ami
sírba viszi ha nem nyeri el mátkáját.
Múlt az idő nagyon lassan, egyszer csak
az a hír érkezett az örök szerelme valaki
másé lett. És ennek a szomorú hírnek
egy tragikus vége lett...
Temetésre szól a harang, menetel
a gyásznép, viszik a megtört szívű legényt
ki nem tudta túlélni szíve fájdalmát
elviszi a túlvilágra szerelme álmát.
Temetőbe sétál egy fiatal asszony
itt, ott meg-megáll, majd egy sírhoz ér,
kicsordul a könnye, leteszi virágját,
megsimogatja a kereszt fáját...