Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szörnytelenítés

, 74 olvasás, Déness , 3 hozzászólás

Elmélkedés

A mi szörnyetegünk most még néma,
De csak egyetlen gombnyomásra vár,
Lesz majdan itt neki bőven préda,
És nem tarja vissza országhatár.

Felüvölt majd az utolsó napon,
S hiába bújsz a szekrényedbe el,
Az éhsége maga a borzalom,
Mert a szekrénnyel együtt falhat fel.

Micsoda gonoszság... Embertelen?
De ha „tőle” bármit is számon kérsz,
Én most azt kérdem csak szép csendesen,
A tükrödbe nézve, miért nem félsz?

Mi hoztuk létre önmagunk ellen,
Mi ez, ha nem más, mint kész őrület,
Hogyan lehetne békére lelnem,
Míg falja csak egyre a lelkemet.

Azzal, hogy létezik, s habár távol,
Mégis egy ugrással máris elér,
A Múló Idő koporsót ácsol,
Bár a hamvasztásra lesz jobb esély.

Hiszen úgy fogunk mind elporladni,
Hogy temetésre majd senki sem költ,
S a Halál „dolga” már csakis annyi,
Hogy felhajt pár korsó jó hideg sört.

Itt a Földön már nem lesz munkája,
De szerintem egy cseppet se bánja,
A vak koldus erről dalát játssza,
Mivel a jövőt előre látja.

EPILÓGUS:

Jóslatára majd legyinthetsz egyet,
Mivel hajléktalan mindössze csak,
De ha már a szörny felfalta lelked,
Kiderül az, hogy ki is itt a vak.

A Béke némán süllyedő hajó,
Amíg jussát várja szörnyetegünk,
S minket is elnyel a pokolfolyó,
Ha „szörnytelen emberré” nem leszünk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 32

Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz