Izzik a levegő, izzítja a vidéket,
Elszalad a füst, óh, szólítja az eget,
Mind félik őt az ottan álló csemeték,
Félik aztat, jaj, azt a feketét.
Bige s suhanc ottan ülnek,
Megengedék már a tűznek.
"Talpra, enyelgésnek nincs itt helye, "
A munkának van itt az ideje.
- Ó, hadd égjen az, hadd égjen szaporán,
- Lakodalom ebből lesz még, komám,
Bizony, ki piros csőt fog,
Előbb-utóbb házasságot hoz.
Hiába szép a jány, ha az árva,
Nem való neki a munkája,
Keserű méz ezt megszokni,
Hajnal hűvén hajladozni.
A Ferkó birgét őrizgetvén,
Az jerke meg férget eszegetvén
Ott, a kopár rónaságon,
Bú madara száll ifjúságon.
Kimégy a leányka az erőtérbe,
Lehajta fejét már földre,
Őrizi a természet tanyájok,
Netán álom érne reájok.
Vérjel lett a patyolaton,
Tüske szúrta ily csapáson,
Jár-kel, csak lézeng,
Nem tudja, hogy az téved.
- Sörtekan hálójába juttok,
- Azt mondom, jobb, ha futtok,
Óh, a suhonc elment a rónáról,
Nem szól dallam már a furulyáról.
Tétova ő, mit tehetvén,
Lelkéből könnycsepp pergén,
Háborog a tenger, munkát hajt,
Csönd a földben már nem ver zajt.
Nincs künn a jány,
Hova lett már, hová lett már,
Virágot az illatozza,
Tüskéje romlik meg jajongva.
Óh, hiába hajtja az lelkét,
Néhai arcát egyre csak láték,
Nem nyugoszta sohasem,
Szól egy hang, ott a tetem.
Paks, 2022. január 12.
|
Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14 
Összes: 41
Jelenlévők:
