Ne áltassuk egymást és magunk
Reményfüzért fonva,
Nem túl rózsás a holnapunk,
Ha időzített bomba.
Az időzítő már csendben ketyeg,
Bár még megállítható,
De ha önző énünk olyan akár,
Egy áradó folyó,
Bidge:
Félek eljön az a nap,
Hogy felnyög majd a Föld,
Élned késő lesz már rég,
Ha a Végzet csőre tölt.
Refrén:
Most papolhatnék
A szépről, na meg a jóról,
De attól tartok,
Van ki nem ért a szóból.
Ezért csak azt mondom,
Nézz a szívedbe mélyen,
Bűnös a megalkuvó,
Még akkor is, ha vétlen.
Ha földi létünk megannyi próba,
S Isten a vizsgáztató,
Megfelelni végre már jó volna,
De mondd, mit ér a szó,
Ha az aljasok nem henyélnek,
S legyintenek az égre.
Itt csak annyi a lényeg,
Hogy a saját utadra lépsz-e?
Bidge:
Félek eljön az a nap,
Hogy felnyög majd a Föld,
Élned késő lesz már rég,
Ha a Végzet csőre tölt.
Refrén:
Most papolhatnék
A szépről, na meg a jóról,
De attól tartok,
Van ki nem ért a szóból.
Ezért csak azt mondom,
Nézz a szívedbe mélyen,
Bűnös a megalkuvó,
Még akkor is, ha vétlen.