Épp egy hangyabolyban ültek,
észt-veszejtve menekültek,
tán úgy tűnik, ez jó móka,
míg nem jött szembe két róka.
Földbe gyökerezett lábuk,
mögöttük a parókájuk
integettek nagy örömmel,
küszködtek krokodilkönnyel.
A fa mögött a nyúlkirály,
becsületes neve Mihály
gondolatban már átélte,
hogy övé lesz a bál szépe.
Parókában parolázik,
így a feje sosem ázik
az erdei tisztás bálon,
s ő, lehet a nyúllány álom.
Ábrándozás sokszor méreg.
Szeretném azt ritkán éld meg.
Olvass sokat akár verset
csak remélem, ez ma tetszett.
2022. 03. 12.