Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Eltűnőben

, 76 olvasás, koalamaci , 1 hozzászólás

Bánat

Jó lenne már végre élni
kapni is, nem csak remélni,
hogy a remény majd megválthat.

Az életünk így elvágtat
fényes acél vonatsínen.
A valóság sehol nincsen.

Mindenünk csak egy káprázat.
A tükörben az ábrázat
szanaszéjjel szakad holnap.

Tehetséged is csak loptad.
Szeszszagú az illatod ma.
Mit keversz az italodba?

Részegen szült meg az anyád.
Arcodba ég üszkös ragyád.
Viseld büszkén az ősi jelt!
A világ majd csak elfelejt.

Tar fejeden sas rak fészket,
majd eltűnik, minden részlet,
eme furcsa jelenetben,
ahol minden lehetetlen.

Pusztító vágy hajt előre,
hogy eltűnhess feltűnően.
Bukjál újra az emlőre,
fájdalmad már eltűnőben!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 36

Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz