Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hegyen túl

, 71 olvasás, etele , 0 hozzászólás

Természet

Messze távol, a hegyen túl,
Napnak tűzszikrája kigyúl.
Nagy korongján láva zúdul,
Kohójából meleget fúj.
Emelkedik már magasba,
Tűzpiros arcát mutatja.
Érezni már napsugarát,
Fényutakon izzó árját.
Tűzkereke gurul tovább,
Míg fentről a völgybe ért, lám.
Szárítja a vizes földet,
Színes virágokat ébreszt.
Álmukból fényre felkelnek,
Szép madárdalra ébrednek.
Megtorpant nagy felhő miatt,
Keletről nyugatra halad.
Megállt a magas hegy ormán,
Vándorként megpihen csúcsán.
Ballag tovább messze útján,
Viszi tüzes koszorúját.
Szórja hegyre, völgybe vízre,
Földre, az áldott életre.
Megtér és megfér szívemben,
Természet képe, szememben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: etele
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Aevie


Page generated in 0.0425 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz