Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nőnapra

, 88 olvasás, Toth Janos Janus , 2 hozzászólás

Nőnap

Felsír a kincs, a legapróbb nő,
véredből vér: báj csecsemő.
Cseperedik, cserfes lányka,
szalag lebben szép hajába.
Szoknya forog, hirtelen nő,
s ott áll bábját szétfeszítő,
szárnya csillan, már serdülő.
Lép az idő, fejed kapod,
oltár előtt megsiratod,
elengeded, és ő repül,
mégsem maradsz majd egyedül,
hisz az idő megint nevet,
karján hozza a gyermeket,
ki a véred mellék ága,
könnyed csordul unokádra.

Tiéd e vers, a lelkem cseppje,
apró sírós, kis menyecske,
huncut, kacér, elbűvölő,
tiéd, tiéd, te minden nő.
Te, ki szívemben futottál,
karjaimban elaludtál,
te, ki ölén én aludtam,
te is, kihez nem jutottam.
Szeretettel, szerelemmel,
kezemben eme verssel,
lélektükröd előtt állok,
és csodás nőnapot kívánok!

2015.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Nőnap
· Kategória: Vers
· Írta: Toth Janos Janus
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 40
Jelenlévők:
 · aLéb


Page generated in 0.0436 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz