Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elfogadom mindazt, mit ad

, 159 olvasás, nyilas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kortalan az ősi mámor,
ott lehetek úgyis bárhol,
emelkedőn, hosszú lejtőn,

pipacs szőtte tarka mezőn
szuszog a szél fent és alant,
fénypor siklik, tovább szaladt,

bár a múltam messze terelt
velem van a felhők felett
mind, ami volt, ami lehet,

univerzum miként tágul,
sorban állok, várok hátul
még apránként etet, itat,

elfogadom mindazt, mit ad.

2022. 03. 05.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: nyilas
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 24

Page generated in 0.0291 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz