Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Irigylem néha a magányt

2022-03-06 14:00:02, 65 olvasás, xltibcsi , 9 hozzászólás

vers, versek, mi vagyunk, ilyenek vagyunk,

Irigylem néha a magányt,
védtelen nyugalmát tisztán.
A nincsnek tartanám kezét,
ha épp úgy akarnám.

Én, és az árnyam a korzón,
s ha lábára lépnék csendben,
nem szólna fájón rossz szót,
dühös szerelemben.

S föl néznék álmosan otthon,
a világot szürkén is értem.
Már éltem öltönyben szürkén,
de hát lecseréltem....

Szomjasan innám a kávét,
s az újság mi csendben csörren:
hallaná a póknak húrját,
ami megdöbben.

Irigylem néha a magányt,
védtelen nyugalmát tisztán,
ha foghatnám kezét a van-nak,
picit levakarnám.

Nyomár, 2022. 03. 04.

Kinyomtatom