Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Találkozunk a Tejúton

, 163 olvasás, nyilas , 5 hozzászólás

Gondolat

Egyességem ma felrúgom,
hogy hol vagyok, már nem tudom,
lepaktálok az ördöggel,
mával, múlttal és jövővel.

Szupernóvák halvány fénye,
jóslatoknak nincsen ténye,
réveteg józanság terjeng,
percenként kóstolgat, kerget.

"Pénz beszél, a kutya ugat",
ütnek rajtam pár száz lyukat.
Fejem feletti gleccserek
töltik meg a mélyebb teret.

Míg ilyen jövő vár reám:
az élet könyöradomány.
Egyességem ma felrúgom,
találkozunk a Tejúton.

2017. 02. 20.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nyilas
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Kloczka István
 · Pekka


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz