Kezdettől fogva
Kerested a jót és a szépet,
De amikor
Gyomorszájon vágott az Élet,
Hétrét görnyedve
Levegőt is alig kaptál,
Mit sem értettél,
Hisz még pofont sem adtál.
Kínok között
Felnéztél ellenfeledre,
„Ez csak a kezdet. ”
Ennyit mondott nevetve,
S jött a jobbhorog,
És megtántorodtál,
A gongnak hála,
Hogy állva maradtál.
Refrén:
Amikor majd először kiserken a véred,
Rádöbbensz, a jó embert is bánthatja az Élet.
Visszaütsz, vagy csak tűrsz egyre csendben?
Ugye érzed, itt valami nagyon nincs rendben.
A mosoly az arcodról
Lehervadt már rég,
Úgy igazából a ringbe,
Sosem szálltál még.
Befejeznéd, de indul
Máris az újabb menet,
Ez itt a te életed,
Kiszállni sosem lehet.
Felemelve két kezed,
Próbálsz védekezni,
De a ringben győztes,
Ettől nem lesz senki.
Betalál egy balhorog,
S padlót fogsz menten,
Kezdettől vesztes vagy,
Ha feladtad már fejben.
Refrén:
Amikor majd elsőnek kiserken a véred,
Rádöbbensz, a jó embert is bánthatja az Élet.
Ugye érzed, itt valami nagyon nincs rendben.
Visszaütsz, vagy csak tűrsz egyre csendben?
A bíró számolni kezd,
S rajtad a világ szeme,
Hogyha jó ember veszt,
Megtörik milliók hite.
Érzed a véred ízét,
A fájdalom éget,
S rádöbbensz végre,
Így nem érhet véget.
Felállsz lassan a földről,
S az Élet szemébe nézel,
Ahogy a szíved dobban,
Mennydörgéssel ér fel.
Tedd, amit meg kell tenned,
S nincs többé félelem,
Ha ütésre lendül öklöd,
Indul a küzdelem.
Refrén:
Amikor majd elsőnek kiserken a véred,
Rádöbbensz, a jó embert is bánthatja az Élet.
Visszaütsz, vagy csak tűrsz egyre csendben?
Ugye érzed, itt valami nagyon nincs rendben.
|