Örök mosolyodat
emlékül hagytad nekem.
Nem maradt más belőled,
csak a vágy, hogy újra láthassalak.
A tenyerem megkérgesedett
és a szívem is.
A kéreg azóta lehámlott.
Most csupasz a tenyerem
és csupasz a szívem.
A sebek beforrnak ugyan,
de a hegek megmaradnak utánuk,
emlékeztetve a múló fájdalomra.
Így az emlék bennünk él tovább.
Van, akit már csak ez tart életben.