Milyen furcsa a világ,
egészségesen észre sem veszed,
milyen nehéz lehet
egy mássággal küzdő élete.
Sérülten rengeteg dolog elérhetetlen.
Ugyanúgy, mint te,
aki már körbeutaztad a
világ minden szegletét,
mártóztál a tenger
hűs habjai közt,
tenger partjára ülve
vártad a csodálatos naplementét.
Haza szeretnék vinni
hasonló élményt,
sivárnak tűnő napjaimba.
Szívesen megmásznám
a Mont Blanc csúcsát.
Nem könnyű elfogadnom,
pedig mások azt hihetik,
hogy mozgássérülten,
korlátjaim közt élve,
nem foglalkozom
e keserű ténnyel.
Pedig dehogynem,
csak nem látnak a lelkembe,
mert kevés volt rá negyvenhat év,
hogy megismerjenek a családban.
Sajnos, édesanyám felett
is eljártak az évek.
Idős, drága anyámat
örömmel segíteném.
Szívemet, lelkemet adnám,
s mindent megtennék érte.
De sajnos nem tehetem,
mert magam is tehetetlen vagyok.
Csak szép szavaimmal
tudom kényeztetni.
A bajban az mit sem ér,
de néha a jó szó is sokat jelenthet.
Szívem beleszakad a
gyötrő, maró fájdalomba.
Szorongva félek,
hogy mit hoz
az ismeretlen jövő.
Néha eltűnődöm
gondjaitokon, egészségesek,
s kérlek, ne vessetek meg érte,
gondjaitokat leszámítva
nektek mennyivel
könnyebb a lét,
mert teljes életet élhettek.
Mihaszna sérült vagyok,
aki magára maradva
hullajtja könnyeit az
idők végezetéig.
2020. április 19. születésem napján.
Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12 
Összes: 31
Jelenlévők:
