Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gondolataim

, 57 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Milyen furcsa a világ,
egészségesen észre sem veszed,
milyen nehéz lehet
egy mássággal küzdő élete.
Sérülten rengeteg dolog elérhetetlen.
Ugyanúgy, mint te,
aki már körbeutaztad a
világ minden szegletét,
mártóztál a tenger
hűs habjai közt,
tenger partjára ülve
vártad a csodálatos naplementét.
Haza szeretnék vinni
hasonló élményt,
sivárnak tűnő napjaimba.
Szívesen megmásznám
a Mont Blanc csúcsát.
Nem könnyű elfogadnom,
pedig mások azt hihetik,
hogy mozgássérülten,
korlátjaim közt élve,
nem foglalkozom
e keserű ténnyel.
Pedig dehogynem,
csak nem látnak a lelkembe,
mert kevés volt rá negyvenhat év,
hogy megismerjenek a családban.
Sajnos, édesanyám felett
is eljártak az évek.
Idős, drága anyámat
örömmel segíteném.
Szívemet, lelkemet adnám,
s mindent megtennék érte.
De sajnos nem tehetem,
mert magam is tehetetlen vagyok.
Csak szép szavaimmal
tudom kényeztetni.
A bajban az mit sem ér,
de néha a jó szó is sokat jelenthet.
Szívem beleszakad a
gyötrő, maró fájdalomba.
Szorongva félek,
hogy mit hoz
az ismeretlen jövő.
Néha eltűnődöm
gondjaitokon, egészségesek,
s kérlek, ne vessetek meg érte,
gondjaitokat leszámítva
nektek mennyivel
könnyebb a lét,
mert teljes életet élhettek.
Mihaszna sérült vagyok,
aki magára maradva
hullajtja könnyeit az
idők végezetéig.

2020. április 19. születésem napján.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Cselényi Péter


Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz