Az örökké változó állandóság,
nem feltétlenül ellentmondás.
Minden éjszaka,
ha látod a sok csillagot,
alattuk a Hold
hideg ezüstje ragyog,
reggeli arany fényében
keresheted a Napot,
ébreszt melegedő hajnalon,
mikor majd álmaid megvalósíthatod.
Azt gondolod,
mindig ugyanott ragyog,
pedig ők azok,
akik soha nem állnak ott,
örökké nyughatatlanok,
az úton száguldó örök vándorok,
követik a táguló Univerzumot.
Sokan azt vallják,
az Ember, a majomtól származik,
másokban cáfolja ezt a hit,
talán egy úton indultak el,
sorsuk kétfelé nyílt,
másfelé terelte őket az evolúció,
vagy a teremtésbe vetett hit,
miért nem lesz ma is majomból Ember?
Nem számolsz az évezredekkel.
Állandóságot mutat
a ma is működő világ,
nyílik a sok színes virág,
pedig folyton folyvást változik.
Tudósaink váltig azt állítják,
ma már tudjuk,
hamis ez a tézis,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes hipotézis.
Mindenki oly bizonytalan,
néha megcáfolom magam magam.
Materiális, vagy teremtett e a világ?
okos emberek bőszen vitatják,
évezredek óta nem találják
megnyugtatóan
a dolgok nyitját,
milliók életébe került
ez a bizonytalanság.
Ne legyél önzően ledér,
az Ember nem csak fehér,
nem sakktáblák szerint él,
gazdag, és szegény.
Sok mindenre rácáfol
a fejlődő tudomány,
és a rácsodálkozás,
folyton változik az örök állandóság,
színesedik, fejlődik a világ.
Csak az idő mozdul
lassú bizonyossággal előre,
évmilliárdok maradnak le tőle,
évmilliók futnak előtte.
Fogadd el tőlem
ezt a filozófiát,
ne engedd be háborúk poklát,
dolgaink sivárságát,
akkor majd csodákat látsz,
megnyílik a nagyvilág,
örök időkre.
Kössünk ismét vérszerződést,
vegyítsük hevülő vérünket,
aranytól fénylő kehelybe.
2022. 02. 22.
|