Az év legszebb napján,
amikor megszülettél,
a születésed napján
legalább hadd legyek veled.
Messze vagy tőlem,
hosszú az út,
s túl sok a kilométer.
Mégis futok hozzád,
szeretetem és
örömöm visz előre,
hogy egy percre megöleljelek,
lássam kedves arcod
sugárzó mosolyát.
Drága szemeidet az
éj leple alatt,
annyiszor könnyezve,
lassan, s óvatosan,
ujjammal végigcirógatom.
Cseppnyi reménynek
élnie kell még,
hogy egyszer láthatod
felkelni, s lenyugodni víz tükrén
a nap arany sugarát.
Egyszer talán láthatom
szemednek tengerkék ragyogását,
akkor szívemet öröm járja át.
Lelkem mélyén érezem majd,
többé nem félsz az örök sötétségtől,
mert egy csillag örökké
beragyogja szobád ablakát.