Ne légy hálás, mert nekem jobb volt,
Nem én vagyok, ki felszedett a porból,
Vedd fel szárnyaid, fordíts hátat,
Dobd le magadról kéjes igámat.
A szerelem vak, ezért nem igaz,
Fellángol, kihuny, nincs rá vigasz,
Nyisd ki a szemed, álmodj ébren,
Tüzed legyen jel a dermesztő éjben.
Tavasz ha körül zsong, az idő megáll,
Az élet élvezet, míg nyugszik a vágy,
Béklyót vesztetten nem kell hogy szabadkozz,
Csak szállj alá hozzám, és emelj fel magadhoz.