RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2022-02-22 16:00:02, 56 olvasás, Toth Janos Janus , 0 hozzászólás
lábujjhegyen lép mögém az este vállamon feszeng a sárga lámpafény árnyékom asztalon kissé meggörnyedve mint ahogy szívemben a kolduló remény óra ketyegésközt bujkálnak a csendek apró szösz kering s pókfonálra ül míg én a kastélykert fáin merengek a délután fájdalma is előkerül sóhajom ütődik a monitornak bújik át az ablak résén szökik és nem hagy semmit a szavaknak az ihlet megvakult tükörként törik hozzám bújnak a didergő falak lámpát olt a magány sötét ölel kalitka vagyok elbújó szavaknak a végtelen csöndhöz már oly közel
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς