Napsütéses reggelre ébredtem,
és akkor jöttem rá, hogy tévedtem.
Néztem az eget, hallgattam a fákat,
kár embernek lenni, ha körötted mindenki állat.
Szép szót mosoly követ,
de csak azt nézi, mi haszna van belőled.
Mit számít az, ha alakoskodva élsz túl,
és miattad a másik maga ellen fordul,
ha nem lesz képes újra szeretni,
mert te nem tudtál a hátsódon maradni?
Romlott emberek romlott világa,
romlott szerelem,
romlott belsődben
ki az, ki vigaszt találna?
Erős szavak, tőlem sem szép,
van az, mikor mindenből elég.
Tettem, amit tettem, és mondtam, amit mondtam.
Magyarázattal neked sosem tartoztam,
és rosszat egy szóval sem kívántam.
Hagyj élni, ennyire kérlek,
és hagyd őt is meg nekem.
Vihar után szivárvány,
lesz neked is, ki téged
édes szerelemmel kínál.