Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mire elfogy a szó

, 286 olvasás, Pekka , 2 hozzászólás

Haza, nemzet

Sanyarú az idő, a papok feketék,
Odahagytam apáid; a nemzet, a nép:
Csak azért szakitád le bilincseidet,
Hogy az ajkaidon nehezebb, ha lehet

Az a szó, s hebegett fiad egykor,

Vagy a sorsod újonnan a porba tipor,
Töri még kezed, arcod az egykori por,
Szomorúbb legyen érte az ég, s ez a kép
Piszok ülte – a hír igaz, ömlik a nép.

Mire elfogy a szó, s dalom is gyom,

Ha homályul, a sárga szalagra rakom,
Viharodban esőbe ledobva hagyom,
Hite elhagy e'kor, s kire csattan e nász
Jeladásra, emelkedik érte a gyász!


Megjegyzés: a vers kötött, időmértékes u. n. "négyes anapesztus" illetve az ötödik és tizedik sor "negyedfeles anapesztus" szerkezetű. Az anapesztus: u u – (két rövid, egy hosszú); soronként 12 szótaggal; mig a negyedfeles csak 10 szótagú.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Haza, nemzet
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 334
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 359
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2336 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz