Mikor a sötétség rád nehezül,
megtelít félelemmel,
egyedüllétben várni valakire
aki soha nem jön el.
Küzdeni az érzelmekkel,
visszafojtott könnyekkel, fájdalomtól
megtört szívvel várni
a hajnalt.
Mikor az első napsugár
megjelenik az ablakodon, legyőzted
a félelmet, tudod, hogy
valaki van veled.
Valaki aki soha nem hagy el.
Kövesd a fényt ami átölel,
reményt sugároz amitől a szíved
betel.
Remélni, bízni valamiben, valakiben,
aki utat mutat a közelgő
jövődben, ahol a boldogság
végleg megpihen.
Ágoston Tibor