Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mi maradunk

, 109 olvasás, Ifjabb_Tok , 2 hozzászólás

Gondolat

Hol vagytok már
ti késő esti csendes utcák,
a megfagyott időkről
suttogó ős öreg járdák?
Hol léptünk ritmusa
egykor egyszerre szólt,
hol egymásra nevettünk,
s a szívünk dalolt.
Elveszett mindez, megkopott már,
az utcák sarkain senki sem vár,
elfogyott, eltűnt mindenki lassan,
csak a visszhang szól bennünk
egyre halkabban.
De ha mindenki elmegy,
ki marad itt?
Ki metszi majd meg
az öreg fák ágait?
Ki húzza majd fel
a gémeskút szárát?
Ki hallja majd meg
a patak csobogását?
De tudod mit?
Én majd itt maradok.
Mert maradni akarok!
De csak ha te is itt maradsz velem,
ha rám nézel
és megfogod a kezem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Ifjabb_Tok
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 26
Jelenlévők:
 · laszlo


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz