Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lopott hajgumik

, 137 olvasás, Pancelostatu , 3 hozzászólás

Sors

elmém egy holtterében
véletlen gyújt gyufát,
gyufa gyújt gyertyát
gyertya gyújt cigarettát
megvilágítanak egy pókhálós
penészes tárlatot
se ajtó se, ablak
nem vezetnek ki innen szavak
minden olyan távol...
kinyíl a messzeség mely lelkembe bámul
terveink füstje homállyá fakítja ezt az asztalt
bábuk koppanását visszhangozza az aszfalt
amíg elfelejtem, micsoda játszma volt
szívem szürke és halott az élet mely megmattolt
ökölbe szorítanám az összes lopott hajgumid
mint az évek, szétgurulnak
ölelj
füst karjaidban néha még elalszom
emelj
ahogy régen emberré tettél
vigyél

2014, Szigetvár

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Pancelostatu
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 25
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gazzo


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz