Navigáció


RSS: összes ·




Vers: indulnak - véget nem érő útjukra

, 50 olvasás, Pekka , 2 hozzászólás

Néhány szóban

holnap elsuhanó képek és pillanatok
megmagyarázhatatlan árnyai mögül
egy apró tétova mosollyal távolodó
arckifejezés igen holnap újra ránk
tör az emlékezés belénk hasít valami
közelkép retinára digitalizált igenek
és nemek a létezés peremére hajított
szubsztanciái a valamikor volt csodáknak
kis töredékekből összerakott vonzódás
rejtőzködő finoman árnyalt érzések
kibontott friss illatú ölelések
megannyi próbálkozás egymásért
végül mint amikor a stroncium kilencven
beépül csontjainkba és belülről pusztít
akár a csontszarkóma,
magányosan vajúdó fájdalmak születnek
életképtelen áttételekben
párába rejtett áttetsző körvonalai
még látszanak halkuló hangon
vágyainkról sziszegnek pár szót
aztán indulnak
véget nem érő útjukra
minden olyan esetleges és mulandó

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 33

Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz