Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Minyonjaim

, 262 olvasás, Déness , 8 hozzászólás

Somolygó

Az én Minyonjaim szavak,
Egész nap csak zajonganak.
Ez a dolguk, s nem is kevés,
Na meg persze, a csínytevés.

Ha csend van, úgy tiltakoznak,
Alfelükkel jót pukiznak,
Szégyenérzet nincsen bennük,
Őket épp ezért szeretjük.

Van úgy, gyakran gonoszkodnak,
De ők tiszta szívből rosszak,
Emberszerű kis csínytevők,
Persze összerendezhetők.

De nehogy már pedáns sorba,
Abból vers csak komoly volna.
Szabályokat fel kell rúgni,
A fricskákat összegyúrni,

És akiken átgördülnek,
Komoly fejjel már nem ülnek,
Teszik dolguk így a szavak,
Ám az Idő közben szalad,

Minyonjaim várnak engem,
Sosem leszünk béna csendben,
Van nekünk egy „tolvajcselünk”,
A szívedből mosolyt csenünk,

S ha összejött most ez végre,
Nem hiába csaltunk lépre.
Versünknek majd vége szakad,
De ha mégis veled marad,

Minyonjaim nem hevernek,
Búbánattal ölre mennek,
Egy szó, mint száz, ünnepelnek,
S ha mozdony vagy, „sínre tesznek. ”

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 332
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.344 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz