Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Erdei kaland

, 24 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Magány

Mint felfordított szakajtók álltak dombok,
mögöttük nap felhők között bujdosott.
Egy pillanatra megállt hegygerinc tetején,
aztán legurult tüzes mezején.

Halk nótaszó szállt zöld lombok fölött,
édes asszonyi hang, szerelmes nótát szövött.
Megpihent tó partján, áztatta szép lábait,
figyelt, nehogy valaki lássa, egyedül van ott!

Levette ruháját, mélyebbre ment a vízben,
bársonyos hullámok, testét hűvösen ingerelte,
Kicsit odébb két őz őt figyelte, mit keres egy
nő egyedül ebben vad rengetegben?...

Fürdő után ledőlt az asszony zöld pázsiton,
nem volt senki láthatáron, elnyomta az álom.
Álmában át élt egy régóta vágyott, szerelmet,
arra ébredt, egy kis nyúl nyalogatja lábfejét...


Ágoston Tibor

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 33

Page generated in 0.0458 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz