Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vádirat

, 82 olvasás, Toth Janos Janus , 7 hozzászólás

Gondolat

Mint egy vádirat, olyan, ha megvirrad,
bánt a fény, s te bántod önmagad,
álmokban hagyott reményed semmi,
ágyad üres, szívedben sincs senki,
felöltözöl, a lepedőt tenyérrel vasalod,
indulsz a napi vesztőhelyre a múltat hagyod,
lépsz, tarkódon a hétköznap puskacsöve,
lábad alatt elfogy az út kopott macskaköve,
és oda érsz, hol vége mosolynak, dalnak
és belehalsz a mába, s a tegnapok szavalnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Toth Janos Janus
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 31

Page generated in 0.0474 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz