Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Stiglicem

, 48 olvasás, Csomor Henriett , 1 hozzászólás

Ezerszín

Jaj, mit tett velem a tavasz?
Az összes kedvem odavan.
Elhagytak isten szép madarai.
Pedig milyen jó volt télen, zord időben.
Volt sok látnivaló.
Terített ablakpárkány
asztalához sereglett a sok
éhes szájú repülő látogató.
Veszekedtek, verekedtek.
Néha bizony ablaknak koppantak.
Jaj ne, te kis ostoba, a vesztedbe rohansz.
Van itt eleség elég.
Jut belőle neked is.
Kicsi stiglicem, az én kis piros
sapkás bohócom.
Benézett az ablakomon.
Fejét ingatta, mintha köszöni akarna.
Jaj, ha tudnád pici madaram,
hogy megszeretgethetnélek.
De nem tehetem, mert azt hinnéd, bántanálak.
Pedig dehogy, pici dobozkában
ágyat vetnék s betakarnálak,
gazdagon táplálnálak.
Színes ruhája alatt pici szíve hevesen kalapál.
Látom már, menni készülsz!
Gyere máskor is!
Begyüket tele rakva,
elültek a kopasz vén diófára.
Jaj, mit tett velem a tavasz?
Az összes kedvem odavan.
Isten szép madárkáitól
hangos ismét a hajnali erdő.

2015. február 28.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 44
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Sutyi


Page generated in 0.0327 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz