Éjjel egy, és a csend
apró szilánkokra hull,
mikor a húr megpendül
ujjaid alatt,
és szemed szúr,
mélyen fúr szemembe,
ahogy tenyerembe
feszül tenyered,
sóhajunk töri meg a csendet.
De kár,
milyen kár,
hogy nem volt más,
csak egy pillanat,
és el is múlt már,
nincs is már semmi, ami
visszahozná csókodat.