Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kedd este

, 106 olvasás, anevem , 6 hozzászólás

Bánat

Éjjel egy, és a csend
apró szilánkokra hull,
mikor a húr megpendül
ujjaid alatt,
és szemed szúr,
mélyen fúr szemembe,
ahogy tenyerembe
feszül tenyered,
sóhajunk töri meg a csendet.
De kár,
milyen kár,
hogy nem volt más,
csak egy pillanat,
és el is múlt már,
nincs is már semmi, ami
visszahozná csókodat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: anevem
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 40

Page generated in 0.0444 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz