Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kis koala

, 313 olvasás, Csomor Henriett , 2 hozzászólás

Évforduló

Ártatlan kis koala
riadtan szalad az
ausztráliai erdőtűzben.
Ott, ahol napokkal
ezelőtt még lustán
lógott az eukaliptuszfán.
Ha éhes volt, eukaliptusz
levelét majszolta.
Tündéri szerethető kis mackót
de sokszor magamhoz ölelném.
Puha bundáját napestig
örömmel simogatnám.
Valahányszor látom mókás,
kedves pofácskájukat,
mosolyt fakasztanak orcámon.
Most, amikor a lángok közül
kimentette bátor megmentője,
kezébe óvón tartotta,
forró, égő testét
vízzel locsolta hősnője.
Szegény kis szenvedő koala
fájdalmában úgy sírt,
mint egy gyermek.
Könnyem sűrűn hullt érte,
szívet tépő volt a látványa.
Gyógyító kezek mindhiába
küzdenek érte.
Két nap után
örök álmát alussza.

2019. december 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Évforduló
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 326
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 348

Page generated in 0.6927 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz