Navigáció


RSS: összes ·




Vers: első

, 31 olvasás, Toth Janos Janus , 5 hozzászólás

Magány

túl vagyok az első halálon
kihűlve mozdulatlan fekszem
elbújt dobbanások ülnek
a lengő ága-bogas csenden

semmivé válva a semmiközt
visszahullnak rám a betűk szavak
mint esőcseppek peregnek
tócsák lesznek majd befagyott tavak

elenged az idő már nem szorít
kisimulnak a vén tenyér ráncai
az élet túl komoly súgja halkan
és már nem enged játszani

hangtalan szárnyú sötét kering
leszáll az ága-bogas csendre
hatalmas fekete árnyék zuhan
rögöt vet és eltemet az este

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Toth Janos Janus
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 29
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 42

Page generated in 0.0454 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz