Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Maroknyi zöld hely

, 119 olvasás, Csomor Henriett , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Én nem a városi
életre születtem.
Még akkor se,
ha rabként élek,
mert bilincsbe vannak
verve lábaim.
Itt megfulladok,
mintha kalitkába
lennék zárva.
Olyan érzés.
S nem tudok kiszabadulni,
gondolataimban hosszan elmerülni,
mert nincs egy maroknyi
zöld hely, ahol megbújhatnék,
mint az árva nyúl a bokorban.
Gyönyörű táj ott körülölelne.
Vágtatnék éjfekete lovammal
sárga repce tábla közelébe.
Fehér fodros bárányfelhők
úszkálnak a kék égen.
Lágy szellő bölcsőjeként ringatja
a hullámzó, sárga repcetáblát.
Szertenézek, virul a határ, s
dalra fakad a sok madár.

2020. február 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Szucsj


Page generated in 0.0463 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz