Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vége az utamnak

, 24 olvasás, koalamaci , 1 hozzászólás

Ars poetica

Utánad nyúlok,
de most már nem érlek el.
Cigire gyújtok,
ez téged nem érdekel.

Repülnék feléd,
de még túl nehéz vagyok.
A földhöz kötve,
rám vakító fény ragyog.

Alámerülök,
fullaszt a mélység vize.
A túlvilágon
mindegy, ki miben hisz-e.

Légtornász helyett
a bohócra figyelj csak!
Nem lesz, aki majd
a szemének higgyen majd.

Az erőművész
feszül a sok izomtól.
Az artista meg
retteg a tériszonytól.

A bűvész trükkje
ma már senkit sem izgat.
Holnap talán majd
akár kelléktárt nyithat.

A cirkusznak ma
megszűnt régi varázsa.
A rocksztárokkal
együtt mehet garázsba.

A garázsban majd
újragyújtanak,
két mellre szívás között
vége utamnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Erdossandor
 · Kukucska


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz