Már éjfél felé járt az idő, amikor megszólalt Géza:
- Ideje megleckéztetnünk a kis köcsögöt amiért leprimitívezett engem a kubikosnál!
- Mit akarsz csinálni?
- Hallottál már a lidércnyomásról? Most megnézheted, hogyan működik a gyakorlatban!
Ekkor odamentünk Egon ágyához, aki mélyen aludt. Géza ráült a mellkasára, miközben mereven nézte. Egonon látszott, hogy egyre nyugtalanabb az álma és szaporábban veszi a levegőt. Végül rémületében kinyitotta a szemét, ezzel egy időben pedig úgy tűnt mintha lebénult volna, képtelen volt megmozdulni. Ekkor megszólalt Géza:
„Engem merészeltél primitív, buta embernek nevezni? Hát a jó édesanyádat sértegesd! Most kiszívom az életenergiádat az utolsó cseppig! Eljött az ideje, hogy megtanuld a leckét!”
Ebben a pillanatban hosszú, artikulátlan üvöltés hagyta el Egon torkát, mire Géza leszállt róla:
- Hé, mi van? - riadt föl Gerzson, aki rögtön át is jött a másik szobából – Úgy üvöltesz, mint akit elevenen nyúznak! És még te parázol a szomszédok miatt, mert hangosan hallgattuk a Jethro Tull-t?
- Itt van a koponya szelleme!
- Mit zagyválsz itt össze?
- Jól hallottad. Mélyen aludtam, amikor egyszerre csak azt álmodtam, hogy az ágyam süllyed lefelé. Mikor kinyitottam a szememet egy sírgödör mélyén feküdtem, a sírásó meg ott ült a mellkasomon és olyan iszonyú nyomást éreztem, hogy mozdulni sem tudtam. Aztán a sírásó rámszegezte borzalmas tekintetét és nehezményezte, hogy primitív, buta embernek tituláltam őt, a kubikos lakásán! Meg akart ölni! Közben meg áradt a szájából az émelyítő hullaszag!
- O. K. - sóhajtott fel Gerzson – Kapsz egy féldecit abból a gönci barackból, amit a nehéz időkre tettem félre!
- Nem érted Gerzson? A koponya szelleme meg akart ölni! Ráadásul ketten voltak! A vénember, aki a mellkasomon ült, meg egy középkorú fickó, aki távolabbról nézte az eseményeket.
- Elég ebből a zagyvaságból! Egy koponyában két szellem is van? Osztódással szaporodnak, mint a papucsállatkák?
- Ne gúnyolódj légy szíves, ez komoly dolog!
- Érdekes, az én koponyámban egy szellem sincs, pedig már két hónapja vettem! Csak neked vannak ilyen hagymázas álmaid!
- Nem álom volt, teljesen ébren voltam, közben mozdulni sem tudtam, teljesen lebénított a szellem ereje! Erre is van magyarázatod?
- Persze! Közönséges alvásparalízis. Lidérces álom esetén elég gyakori jelenség. Itt van a pálinkád, idd meg, attól majd lenyugszol!
Amíg a pálinkát felhajtotta, Géza gyorsan visszaugrott Egon aurájába, hogy letesztelje az ízét. Szemmel láthatóan tetszett neki az eredmény. Gerzson visszament a szobájába aludni, Egon pedig újra lefeküdt az ágyába. Most nehezebben aludt vissza és az olvasólámpáját is égve hagyta az éjjeliszekrényén. Géza elégedetten vigyorgott:
„Debrecen városképe sokat romlott, de Göncön még mindig tudnak barackpálinkát csinálni! ”
Másnap reggel Gerzson és Egon elment az egyetemre, így ismét kettesben maradtunk Gézával:
- Mondd Géza! - kérdeztem – Már tegnap este meg akartam kérdezni, hogy, hogy tudtál kopogni a kubikos szekrényén a koponyád eladásakor? Én mióta halott vagyok, lószart sem tudok hatni a fizikai világra!
- Ez is olyan dolog amit meg kell tanulnod! Kezdetben friss halottként nekem se ment. Idősebb, rutinosabb szellemektől kellett elsajátítanom. Az a lényege, hogy meg kell tanulnod koncentrálni az energiádat arra a pontra, amire hatni kívánsz. Kitartóan kell gyakorolni, akkor előbb-utóbb sikerülni fog a dolog! Most nincsenek itthon a srácok, ha gondolod, most zavartalanul tudunk gyakorolni a lakberendezési tárgyakon!
És így is tettünk. Így a napunk azzal telt, hogy szorgalmasan gyakoroltam a kopogást Géza instrukciói mellett. Délután 4 körül így szólt Géza:
- Kezdetnek nem rossz! Mára elég lesz ennyi, pihenjünk egyet!
Körülbelül félóra múlva hazajött Gerzson, majd egy órával később Egon is befutott.
- Jó sokáig odavoltál! - mondta Gerzson – Mi tartott ennyi ideig?
- Még Emesével megittam egy kávét a büfében!
- Na, melyik Emese?
- Tudod az a végzős csaj az aneszteziológus szakon!
- Na, és sikerült elaltatnia? - nevetett Gerzson
- Dehogyis! Csak látta rajtam, hogy mennyire kimerült vagyok, én meg elmeséltem neki, hogy, hogy jártam a koponya szellemével.
- Öhm…. és, mit mondott?
- Megadta nekem egy médium ismerősének a telefonszámát, aki asztaltáncoltató szeánszokat szokott tartani. Időnként Emese is eljár az ilyen gyűlésekre!
- Na hiszen! Nem hiányzik annak a lánynak egy kereke?
- Miért mondod ezt?
- Hogy miért? Hát mi mást lehet mondani arra, aki egy múlt századi marhaságra pazarolja a drága idejét ami kb. öt percig volt divatos, bizonyos sznob körökben? És ez a csaj jövőre már rezidens lesz! Édes jó Istenem!
- Honnan veszed, hogy marhaság az asztaltáncoltatás?
- Faraday már megvizsgálta ezt az egész szélhámosságot, és megállapította, hogy az összes észlelt jelenség csalás, vagy akaratlan izommozgások eredménye! Részemről a téma lezárva! Te is jobban teszed, ha azt a telefonszámot a szemétbe dobod! Egyébként ez a futóbolond mágus tényleg annyira fontos ember, hogy már bekötötték hozzá a telefont? Megáll az eszem!
- Civilben állítólag építészmérnök! Három éve végzett itt az Ybl-ön!
- Na, ha házat fogok építeni nem vele fogom megterveztetni, az tuti! A budim kivakolását nem bíznám rá!
Ebben a pillanatban csöngettek. Mikor kinyitották az ajtót Ervin bácsi állt ott az öreg szomszédjuk:
- Elnézést, hogy megzavarom a fiatalurakat, de szeretném megkérni önöket, hogy a lakásfelújításukat legyenek szívesek egy kicsit halkabban kivitelezni! Szétmegy az ember feje attól a fülsiketítő kopácsolástól amit maguk napközben rendeztek!
- Mikor? - kérdezte Gerzson
- Reggel 9 és délután 4 között! Én már öreg vagyok, szeretném békében eltölteni a nyugdíjas éveimet!
- Dehát akkor itthon se voltunk!
- Bolondnak néz engem fiatalember? Ha legközelebb hangos kopácsolást hallok panaszt teszek magukra a házmesternél!
Ekkor Ervin bácsi sarkon fordult, és elviharzott a lakásába:
- Szar dolog a szenilitás! - dünnyögte Gerzson az orra alatt – Mit zagyvált ez itt össze?
- Jól hallottad! - felelte Egon – Hangos kopácsolást hallott a lakásunkból, miközben egyikünk sem volt otthon! Na én megyek!
- Most meg hová mégy?
- Csak ide a sarokra az utcai telefonfülkéhez! A végére akarok járni ennek az egész jelenségnek, beszélek ezzel a médiummal!
- Ha így látod jónak….. - sóhajtott Gerzson – Hát csak menj!
Azzal Egon fölvette a kabátját és lement az utcára telefonálni.
Mikor ránéztem Gézára, módfelett elégedettnek tűnt:
- Most meg mit vigyorogsz? - kérdeztem
- Megyünk asztalt táncoltatni öregem! Hogy az milyen jó móka! Meglásd imádni fogod!
Kb. félóra múlva visszajött Egon, és közölte, hogy holnap este 8-kor találkozik a Lilla bárban a médiummal. Gerzson is úgy döntött vele tart, ha esetleg nem lesz eredményes a találkozó legfeljebb röhög egy jót.
Ekkor odafordultam Gézához:
„Úgy látszik egyelőre be kell érnünk a kocsmázással! ”
folytatása következik
|
Online látogatók:
Látogató: 50
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34 
Összes: 85
Jelenlévők:
