Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csoda

, 144 olvasás, Kasperl , 2 hozzászólás

Boldogság

Rám telepedtél méla magány
mázsás kő vagy a szívemen,
miattad én, a régi vagány
bambán merengek csendesen.

De magányomnak szép álma van,
nekem nyíló kedves virág,
szelíd vágyam, mint a téli nap,
halovány fényét hinti rá.

Gyakorta, amikor bú gyötör
feloldja ő a bánatom,
létezése önmaga öröm,
boldogság az ha láthatom.

Ő az, ki nekem egy szép csoda,
kedves, cserfes, mindig vidám,
találgatni sem kell kicsoda:
mert ő a kedves unokám.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 339

Page generated in 0.2916 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz