Navigáció


RSS: összes ·




Vers: álmodó kőpárnák

, 175 olvasás, Pekka , 0 hozzászólás

Magány

ablakok párkányát súroló
alig világító fényben
pár körvonalból
font emlékek
töltik be
súlyukkal magányunkat
hajnali utunkról az álmodó
kőpárnákkal vetik jobblétünk
maradék árnyaiból fölénk halmozott
pillanatok elérhetetlen genomjait
megfejtve emberi mivoltunk
titkait – kromoszómapárok
letapogatott nyomaiból
felspirálozva három milliárd dé-en-es-t
ahol egy meg nem született szenvedély
egykor úgy tudott megvalósulni
vagy ez csak faux* volt
akkor lehet felróni a szélnek
miért engedték
hogy csak fújjon...


faux*=(hazugság franciául, ejtsd --> fó)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2218 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz