Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hópelyhek

, 26 olvasás, Ginko , 0 hozzászólás

Természet

Szürkeségből születő
hófehér, apró lelkek.
Susogásba süppedő
neszező, könnyű csendek.

- Szent geometriában
egymásba összefonva,
kerek harmóniában
örökre összeforrva. -

Keringőt keringenek
jeges, hajnali szélben.
Szívünkön enyhítenek
súlyos, szomorú télben.

Tenyerünkbe szédülnek,
testük vízgyönggyé válik
és elfolyni készülnek.
Lényük az égbe vágyik.

Tán az ember is ilyen...
Létünk mint a tiszta hó,
- szálló, röpke perc - hiszen
oly törékeny, illanó.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Ginko
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0472 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz