Elpazarolt éveknek
Most az emlékét törlöm,
Pál-fordulással és egy imával
a poharam újra tele töltöm.
Vége a megválasztott,
tintát tűrő szavaknak,
vége lesz a mosolygást
magamba fojtó napoknak.
Miért is kellett mézzel etetni
azt aki késsel támad,
gumós zápfogúak csordája
csak túrja a féltett házad.
Lesznek majd tágra nyílt
s fájdalomtól könnyes szemek,
Sértődött arcok és
értetlenül széttett kezek.
Poharam s fejem üres már,
Tiszta lett minden ami élet,
Sodor magával a világ,
S csodálkoztok lelkemen, amivé lett…