Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Báb-Imágó

, 108 olvasás, Bratiss , 0 hozzászólás

Remény

Elpazarolt éveknek
Most az emlékét törlöm,
Pál-fordulással és egy imával
a poharam újra tele töltöm.

Vége a megválasztott,
tintát tűrő szavaknak,
vége lesz a mosolygást
magamba fojtó napoknak.

Miért is kellett mézzel etetni
azt aki késsel támad,
gumós zápfogúak csordája
csak túrja a féltett házad.

Lesznek majd tágra nyílt
s fájdalomtól könnyes szemek,
Sértődött arcok és
értetlenül széttett kezek.

Poharam s fejem üres már,
Tiszta lett minden ami élet,
Sodor magával a világ,
S csodálkoztok lelkemen, amivé lett…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: Bratiss
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 344

Page generated in 0.4052 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz