Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fekete keményfedeles: Mesél a kávé

, 32 olvasás, Friedrich , 2 hozzászólás

Néhány szóban

A templom tetejét figyelve,
Merengő képet mutattam.
Egy csésze fekete zárta magába,
mély gondolatok tengerét.
Társult mellé barátom,
Őt magánynak nevezném,
vagy mégsem..
Inkább lélek, lelkek mögött!
Vándor mint én és mindenkihez szól!
Nekem, Ő mutat utat,
millió szellem között.
Mert, üres bábok járják a tereket,
sietnek, az álmokat messze engedik.
Ha megállna az idő,
gondjaikat, akkor sem feledik.
Néztem gondtalan...
Gondolatok görbén gurultak messze.
Elengedtem barátom kezét, s
kortyoltam a feketét magamban nevetve.
Hát, csak nem áll meg a mutató,
csak szalad a világ, fogaskerék forog,
megannyi szellem lépked..
A távolban tűnik el, tovább. Tovább...
- Cukor nélkül?
Szólalt meg a pincér.
Ében haját a szél simogatta,
közben bámulta a csészém.
Kizökkentett egy pillanatra.
Szomorú az, ki mindent édesen szeret..
Csak ennyit mondtam.
"A kávét keserűn kaptam,
de a mosolyod édesíti meg. "
A fránya pillangók pedig,
repkedtek a zavart szóra.
Elillant az ében leány,
Én pedig bután bámultam vissza,
a Fekete Presszóra...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Friedrich
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 46
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 60

Page generated in 0.0487 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz