Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A végállomás

, 67 olvasás, Kasperl , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Eltemette álmaimat a múlt,
tervem volt sok, millió álomvár,
idővel legtöbb a semmibe hullt,
és szerelmem hangját sem hallom már.

Most a csönd birodalma a hazám
csak a belső zenémet hallgatom,
magához ölel a kedves magány
és álomba ringat, jó ez, hagyom.

A vad rohanás lassan véget ér,
csöndesen végsőt lobban a parázs,
a végállomás megnyugvást ígér,
hisz életünk csupán múló varázs.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Vox_humana


Page generated in 0.0413 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz