Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy pakli sors

, 67 olvasás, Daneel , 0 hozzászólás

Magány

Emberi arcokban keresem magamat,
emberi anyákban vagyok én a magzat.
Emberi családban emberi gyermekkor,
a lelkem jégideg, de embervérem forr.

Csontból teremtettek: legyen, mi eltörik;
vérből teremtettek, s lényegem feltörlik
egy sárga szivaccsal, mi kissé szarszagú.
Szívvé teremtettek, s a zöld volt az adu.

Emberi kezemmel fogom a lapokat,
tűzbe vetem őket, mert az szórakoztat.
Valahol a csendben hegedű hangja szól:
"Égj hamuvá te is! Bújj el a holnaptól!

Lehetnél te a nap, lehetnél te a fény.
Fényhozó, Lucifer s ezernyi csalfa lény.
Lehetnél te a hold, falfehér lehetnél,
emberebb lehetnél az összes embernél. "

Nem gondolok másra, csak a hallgatásra,
sorsomat keverem, s tüzet fog a kártya.
Valahol zene szól, valahol hallgatom;
törött bábu vagyok egy korhadt színpadon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Daneel
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 22

Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz