RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2022-01-01 16:00:02, 122 olvasás, szhemi , 0 hozzászólás
Ma rád gondoltam éppen mikor esni kezdett az eső nagy cseppek gurultak az aszfalton és mélyről egy sóhaj tőrt elő. De a sóhaj is elgurult hiába kerestem a szívben a szürke ráncos égen hogy örökre elveszett attól féltem. ... és elveszett az idő elragadta a múlt képeit összetörve az eső cseppjeibe rakta. Az apró cseppek végig gurultak arcomon, hogy sistergő páraként felhők tavába örökre elvegyüljön s hálát rebegjen a törött képekért. Mert mindig elgurulnak a cseppek koszos, fáradt könnyek és leragadt szempillák alatt bánat kristályok nőnek. Mint gyémántok szanaszét gurulnak ha megcsillan rajtuk a napsugár mintha álmok lámpása gyúlna vagy ezernyi szentjánosbogár. Azt hiszem szomorú vagyok és szomorú ez a szürke délután az eső cseppjeiben egy új képről nézek magamra bután. De tova gurul és az est leszáll feketén hömpölyög belém a magány és arcod ott fénylik újra a cseppeken mert szívembe lüktet emléked anyám.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς