Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elgurult cseppek

, 122 olvasás, szhemi , 0 hozzászólás

Bánat

Ma rád gondoltam éppen
mikor esni kezdett az eső
nagy cseppek gurultak az aszfalton
és mélyről egy sóhaj tőrt elő.

De a sóhaj is elgurult
hiába kerestem a szívben
a szürke ráncos égen
hogy örökre elveszett attól féltem.

... és elveszett
az idő elragadta
a múlt képeit összetörve
az eső cseppjeibe rakta.

Az apró cseppek végig gurultak
arcomon, hogy sistergő páraként
felhők tavába örökre elvegyüljön
s hálát rebegjen a törött képekért.

Mert mindig elgurulnak a cseppek
koszos, fáradt könnyek
és leragadt szempillák alatt
bánat kristályok nőnek.

Mint gyémántok szanaszét gurulnak
ha megcsillan rajtuk a napsugár
mintha álmok lámpása gyúlna
vagy ezernyi szentjánosbogár.

Azt hiszem szomorú vagyok
és szomorú ez a szürke délután
az eső cseppjeiben egy új képről
nézek magamra bután.

De tova gurul és az est leszáll
feketén hömpölyög belém a magány
és arcod ott fénylik újra a cseppeken
mert szívembe lüktet emléked anyám.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: szhemi
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 335
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 370
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.3417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz