Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ha zuhanok

, 137 olvasás, koalamaci , 0 hozzászólás

Magány

Megtört szívek, mint porcelán
hullnak széjjel.

Hasadt lelkek sors asztalán
lomha kéjjel

osonnak be az elménkbe,
nevük: kétely.

Lélekfaló magány nyomaszt
minden éjjel.

Ha zuhanok, tárd ki karod,
és így érj el!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 84
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Pacsirta
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.075 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz