Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ha zuhanok

, 23 olvasás, koalamaci , 0 hozzászólás

Magány

Megtört szívek, mint porcelán
hullnak széjjel.

Hasadt lelkek sors asztalán
lomha kéjjel

osonnak be az elménkbe,
nevük: kétely.

Lélekfaló magány nyomaszt
minden éjjel.

Ha zuhanok, tárd ki karod,
és így érj el!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Kukucska
 · Öreg
 · wiesztdora


Page generated in 0.0622 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz