Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Akár a hályog

, 113 olvasás, koalamaci , 0 hozzászólás

Bánat

Fájdalommá merevedett üresség
kiált némán lelkem sötét mélységeiből.
Kínomban reszketek, feléd nyújtva kezem.
Ordítanék, de csak néma sikoly hagyja el számat.
Torz arcomat már nem látom a tükör mögött.
Visszaröhögök magamra.
Röhögésem visszhangzik szerteszéjjel.
Elátkozott vagyok. Undorodok magamtól.
Megdöglök előbb-utóbb, de most úgy érzem, hogy a téboly
végképpen elnyelte elmém pislákoló fényét.
Sötét, áthatolhatatlan köd borult szememre, akár a hályog.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 21

Page generated in 0.0395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz