Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kis fenyőág Szentestén

, 23 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Ünnep

    Szentestén átsuhantam
    ablakod résein,
    asztalodra tettem egy kis fenyőágat.
    Abban a kis fenyőágban,
    a tűlevelei között én vagyok.
    Ne félj, ha kezedbe veszed,
    nem bök meg, csak én
    simogatom szép ujjaidat.
    Ágyadon ülsz, drága
    szívedből szeretet árad.
    Gyönyörű arcodra
    könnyeid gurulnak
    két szép szemedből.
    Észrevétlenül odaosontam melléd.
    Könnyem csordul az örömtől,
    hogy láthatlak.
    Leguggoltam eléd, derekadat átöleltem.
    Könnyeidet óvatosan letöröltem.
    Drága kis kezeidet, amíg csak lehetett,
    óvatosan fogtam.
    Aztán kimentél szent
    karácsony ünnepét ünnepelni.
    Én pedig itt maradtam e
    szeretetteljes ünnepen,
    a fenyőág közé bújva,
    hogy örökké óvhassalak.

    2016. december 17.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0414 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz