Navigáció


RSS: összes ·




Vers: feketék

, 148 olvasás, Toth Janos Janus , 8 hozzászólás

Magány

papírálmot szakító ébredés
lassan tér vissza elzsibbadt karom
mellkasomban nyújtózó szívverés
csepegő ereszhang vén hajnalon

ablaküvegnek dől a bágyadt fény
gyönge még hogy szobámba belépjen
benn kapkodva öltözik a remény
búcsú csókját homlokomon érzem

takaróm lebben apró por kering
kapcsoló kattan lámpa fénymosoly
nadrág alagút dűne-gyűrt az ing
minden végtagom ruhától fogoly

gyászt főz a gőz majd csészébe csorog
kanál szédít ezer cukorszívet
kávém gőzöl benne örvény forog
leül a perc ráérős nem siet

két szem kacsintva gondolok szépre
forró fekete ajkamra csókol
szívfényem gyúl kinézek az égre
reményem után vágyam is pakol

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Toth Janos Janus
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 47

Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz