Navigáció


RSS: összes ·




Dalszöveg: Hiba a gépezetben

, 62 olvasás, Déness , 12 hozzászólás

Elmélkedés

Oly kevés, ha csak valami volna,
Magamnak nem hazudhatok,
Eljött a perc, és ütött az óra,
Minden reggel így indulok.

Robotolhatsz reggeltől estig,
Tapodtat sem jutsz előbbre,
Ha gyártottak belőled "Senkit",
Ki él, de nincs már jövője.

Refrén:
Megannyi apró „fogaskerék”,
Teszi a dolgát szépen csendben...
Nekem még mindig kék az ég,
Hiba vagyok a gépezetben.
Lelkemen nem lesz sosem fék,
Ne kérd, hogy legyek csendben,
Tudom és érzem én már rég,
Hiba vagyok a gépezetben.

Azt hiszed ember vagy még,
Pedig csak hús-vér szerkezet,
Ha lelkedet zárolták rég,
Megjavítani ezt nem lehet.

Az embert féken tartja
A deformált szürke élete,
A gépek árnyékában,
Elkopik létünk lényege.

Üzenem a gépteremnek,
Nem leszek javítható,
Engem soha szét nem szednek,
Így vagyok én éppen jó.

Refrén:
Megannyi apró „fogaskerék”,
Teszi a dolgát szépen csendben...
Nekem még mindig kék az ég,
Hiba vagyok a gépezetben.
Lelkemen nem lesz sosem fék,
Ne kérd, hogy legyek csendben,
Tudom és érzem én már rég,
Hiba vagyok a gépezetben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Dalszöveg
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 38
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 50

Page generated in 0.0315 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz