RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2021-12-19 19:00:01, 82 olvasás, Toth Janos Janus , 3 hozzászólás
belém karolt húzott sétálni vitt lassan kopni kezdtek a színek szakadt lelkemből elpergett a hit otthona lettem a rideg semminek szürke fák alatt pocsolyákba léptem halkan cuppant cipőm alatt a sár itt hagyott mitől mindig is féltem megbénult hideg ősszé lett a nyár darvak kiáltottak búcsút a mezőre s a hangok fennakadtak a csend tövisén az alkony fekete vásznát egyre csak szőtte míg beleveszett minden gyönge fény keringtek felettem a fáradt álmok leszállni rám már nem akart egy sem nem bújtak az égen a csillagvirágok a tejút ködét is hiába kerestem nekidőltem egy halott fának beledobolt szívem a korhadt törzsbe sóhajom dobtam az éhes éjszakának s avar közt gurult aprókat zörögve rád gondoltam ott a sötét semmibe hullócsillagként zúgott egy emlék bár ne szeretnélek ennyire akkor talán még visszamennék
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς