A csend, ami körül vesz,
mégsem zajtalan dolog.
Hisz a gép az agyban zörög, kattog.
Érezted már?
E világ zaját?
Gondnak nem gond, sőt felszabadulás,
az érzés, ami nem magam aláás,
hanem felavatás.
Az érzés, mely körülvesz irkád után ott hagyott lapon,
s amit szívedben érzel,
Érezted már?
Hanyatt napjaid után a szíved zaját nem nyomja el a sírás,
úgy gondolom, akkor az egyetlen megoldás az írás.
Mely által kiadhatod, s megmutathatod
gondod, bajod.
Vagy írhatsz szépről, jóról, bár az mire jó?
Nem a hazugságot kérdezik, hanem a mottód.
Azt a mottót, mely te élet fogalmának tekintesz,
mutasd meg azt, vagy hagyd inkább az egészet?
Optimista látásmódot, látszatnak felvenni?
De tudom, meg fogom tenni.
Érzem már azt hiszem, e világ zaját,
a bajt, ami behálózza saját magát.
Ne hagyd, hogy bevonjon
Légy önmagad!
s írd le meg mindazt,
amit a szíved mondana!
/Pálvölgyi Tekla/