Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Papa gyere vissza

, 111 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

    Tudat alatt vágyam kerget,
    hogy újra lássalak,
    csak egy pillanat erejéig.
    De semmi, még álmomban se.
    Hasztalan perceimben rágódom,
    ha nem így történt volna, most
    én fognám csontos kis kezedet és
    mesélnék neked drága egyetlen nagyapám.
    Ahogy te tetted.
    Rajongásig szerettelek!

    Kit érdekelt akkor a rengeteg
    játék, mikor ott ülhettem öledben
    és fejem válladra hajtottam.
    Úgy hallgattalak, amíg engedtek,
    a bánatod újra nőtt, amint elengedtél.
    Gyakran előjönnek az emlékeimben
    a fájdalmaid, amit titkoltál előlem.
    Mikor lábam fájdalomtól ég,
    mindig arra gondolok, drága papám,
    te ezt hogy bírtad elviselni?

    Csendes, ártatlan nyugalommal, ágyadba feküdve.
    Kínjaid közt rám mosolyogtál,
    s azt mondtad:
    Drágám, nincs bajom, adj egy
    puszit, és öleltél.
    Neked ez volt a pillanatnyi gyógyír.
    Nekem csak vigasz volt, hogy
    még velem maradsz.
    Szívem mélyén mindig
    suttogom: bárcsak itt lennél
    velem drága egyetlen nagyapám.

    2014. 04. 14

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Sutyi
 · TJanek


Page generated in 0.0539 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz